Vadkelet

Az izraeliek az orrukban turkálnak autóvezetés közben. Otthon érzik magukat a kocsiban, azt gondolják, hogy ők kilátnak, de be senkise.
Ha reggel kifújta volna, most nem piszkálná.
Tanács: állj le az út szélén, és trombitálj a vécépapírba.
No, ez a másik. A vécépapír.
Eddigi életutam folyamán a kiválasztottakon kívül nem találkoztam emberrel, aki vécépapírt használ papírzsebkendőként. Itt, az igéretek földjén ezt részesítik előnyben, praktikus nép, praktikus megoldások. Bő az orrváladék, sokat tekersz le, kicsi a szutyok, pici a papír is.
Nincs meghatóbb látvány, mikor nemzetközi üzleti tárgyaláson az izraeli menedzser-hölgy vécépapírtekercset vesz elő márkás retiküljéből, leteker belőle egy hosszú darabot, és a zavart tárgyalópartnerek előtt hangosan beleokádja váladékát. Ezután nem csoda, ha az üzlet gyorsan megköttetik, és a tárgyalófél elmenekül.
- Hát a vadkeletnek ezt a primitív szokását én soha nem fogom átvenni – fogadkozott Éva undorodva, miután megérkezett a szenthazába. Ma ott lapul a tekercs a táskájában, szipog egy kicsit, majd belefújja.
Most akkor a húgom vadult el, vagy a vécépapír finomult ki?

Alom és társa

Alom és társa, Rom sétálnak az erdőben. Ahogy mennek, egyre sűrűbb lesz a rengeteg, s elvesztik egymást szem elől. Alom eltéved, és úgy megijed, hogy elkezd egy "Í"t ásni. Rom megy tovább és találkozik a nyuszikával. Megkérdezi tőle, hogy nem látta-e utitársát, Alomot. Erre a nyuszika gondolkodóba esik, majd megszólal: Társadalombiztosítás!