2004-07-10

evfordulo

Itt a szombat, s vele az egyeves evforduloja az aliyamnak; annak az esemenynek, amit kora gyermekkoromtol kezdve szazszor is elkepzeltem, s amit aztan mihelyt aktualissa valt, ilyen-olyan okbol kifolyolag halogattam sokaig, mignem ugy hozta a sors, hogy Alea icta est – felkialtassal vegre megiscsak belevagtam a nagy kalandba… milyen elkepzelesekkel erkeztem, es mire leltem? Nehez kerdesek, es nem is hiszem, hogy ezekre itt most par sorban kimerito valaszt tudnek produkalni, de ketseg kivul itt az ido, hogy sajatmagamnak is megprobaljam megfogalmazni az elmult egy ev tanulsagait.
Most negyed tizenketto van este. Pontosan egy evvel ezelott az ejfel korul indulo El-Al jaraton aznap en voltam az egyetlen aliyazo. Az igazat megvallva nyomat sem talatam magamban ifjukorom lelkesedesenek, vagy barmi hasonlonak, viszont annal tobb nyugtalanito kerdes zakatolt bennem. Talan kisse fura szavak ezek egy “cionista vezer” szajabol, de aki ismeri “vezerre” valasom tortenetet, annak nincs mit csodalkoznia ezen. De errol esetleg maskor. A repulout alatt vegig egy egyszeru kis dallamot dudorasztam akaratlanul, ami egy ido utan mar komolyan zavart, de hiaba kiserleteztem egyeb fulbemaszo dallamokkal, ujra es ujra ennel kotottem ki. Csak a vegen tudatosult bennem, mit is futyoreszek: Ma nistana ha lajla haze mi kol ha lelot…(Mi a kulonbseg a mai ejszaka es a tobbi ejszaka kozott?…), amit Peszach, az egyiptomi kivonulas unnepenek bejovetelekor a szeder esten enekel a vacsora legfiatalabb resztvevoje.
A Ben Gurionon szo szerint ures volt a bevandorlasi hivatal eredetileg szazakra meretezett hall-ja. Igy a beigert egy-ket ora helyett percek alatt elinteztuk a papirmunkat es Icig – egy magyarul is beszelo, egyebkent jobbara szotlan, sotlan ferfi, aki atmenetileg patronalt – mar indult is velem Karmielbe a szuleimhez. Reggel nyolc korul rakott ki, joval messzebb mint kellett volna, igy vagy otszaz metert kellett cipelnem 60-70 kilos cuccomat, jobbara lepcson folfele. Fura erzes fogott el: ime, itt cipelem a multam. Vajon mit hoz a jovo? Hm, a kerdes tovabbra is nyitott…
Az elkepzeleseimre vonatkozo kerdesre egyszeru a valasz: a gyerekkori alom (es persze neminemu nema csaladi nyomas) elotti kapitulacio gyakorlatilag semmilyen konkret elkepzelessel nem parosult. De hat nincs ebben semmi csodalatos: a nagyokosok mar reg kitalaltak, hogy az ember nem racionalis, csupancsak racionalizalgato leny. Szoval nem csoda, ha ezekutan kulonosebb meglepetesben, de csalodasban sem volt reszem. Hogy itt mire leltem? Egyenlore eleg lesz ha az ittletemhez fuzodo legkeservesebb es legpozitivabb pillanatokat valamilyen formaban megidezem.
Kezdjuk a negativval, marcsak azert is, mert idoben joval korabbi. Azt hiszem reszletezes nelkul is soktmondo “portre” akkori magamrol ez az alabbi rap-szeru szabadvers, amit legkeservesebb oraim egyiken sikerult kiizzadnom magambol, (amit egyebkent talan mar mindenki ismer a csaladban…):

Ime itt van.
Apja tanitotta imara.
Koran eszrevette, hogy a kezet
forditva kulcsolja.
A kicsike coppyntotta tehat
es atnevelte a kezen a
megszokott strukturat.

Aztan csikokat fesult a hajaba
balrol jobbra, majd ezt is
visszafele szoktatta.
Finnyas volt gyerekkent, de
mihelyst felebredt valami sajat
benne, zavarni kezdte a szokas
hatalma; szabadsagra vagyott
ugy az izek mint a gondolat teren.

Mindig erdekelte a masik oldal
kivancsiva tette a vagy,
hogy erthesse a dolgokat,
okos legyen: valaki,
aki ha beszel, figyelnek az emberek.
Magyarnak szuletett, de zsido
ontudatra nevelkedett
egy kitert nagyapa utan,
elobb kereszteny volt,
utobb meg zsido,
mostanra mar talan csak egy ember.

Ha megis mondani kene magamrol valamit?
Abraham fia vagyok,
aki azon a bizonyos oltaron
majdnem folaldoztatott.
Az etika meg a matek mindigis jol mentek,
de en tudos szerettem volna lenni igazabol,
meg kolto, ugyebar, hadvezer…
Most van egy munkam, oszt modernul
mosogatok a pinceben. Kicsiket paranoid vagyok.

‘Arulo’- ugat az egyik oldalon a szelsojobb,
a masikon pedig az inkvizicio
kutakodik dogmak utan:
‘Miben hiszel? Fura a hangod.’
‘A Szobeli Tan meg a Tora fogantatasarol mikeppen velekedel?`
'Miben hiszel? Hiszel-e Messiast?'
'Orok eletet, vagy a foltamadast?'
'Apikajresz! Filon, Maimonidesz,
ki volt Spinoza, Buber?

A levego-legbeli hatalmassagok es a
kultura dinamikaja ekvivalens.
Dibukkokat almodom, lopakodo koboldokat,
megfigyelt vagyogatok; magamat figyelem:
ki vagyok, mit akarok, es draga kacatok utan matatok a multban.
A Kutban. A kultimultban.


Ezek utan alljon itt a masik veglet: a tavaszi Jom hazikaron es Jom haacmaut elmenyei. Az Emlekezes "unnepe" bejovetelenek estejen pontban nyolckor mindenhol megszolaltak a szirenak. Ilyenkor megall az elet es ket percen keresztul egy orszag all vigyazba neman. Felejthetetlen es igazabol elmondhatatlan az a torokszorito erzes, mikor egy zsufolt nagyvarosi utcan a rohano embertomeg hirtelen megmerevedik, az autok megallnak, a benn ulok kiszallnak, s aki szembe jott veled az utcan, egy arctalan ember hirtelen szemely lesz, es tarsad egy ketperces nema pillanatra, hogy aztan szenvtelen kozonnyel tovabbinduljon az elet, a rohanas... Az egyik tv-ado 24 oran keresztul, masnap estig, az 1948-as fuggetlensegi haboruban es az azota elesett aldozatok nevet, eletkorat, katonai rangjat sugarozza. A szirena masnap de. tizenegykor is megszolalt, amikor egyebkent megnagyobb a nyuzsi. Aznap keso delutan kimentem Viktor sirjahoz es az emlekekkel viaskodva sirtam az elet es halal metafizikus kerdesei folott. Sotetedes utan nem sokkal tuzijatek kezdodott a mostanaban atadott varoshaza uj epulete mogul, es hatalmas emberaradat lepte el a vele szembenlevo, szinten nemreg felavatott ligetet. Igazi majalis, csak este; komplett csaladok nullatol szazhusz evig. Ez mar Jom haacmaut, az allami fuggetlenseg, az ujjaszuletes napja. Erdekes volt latni a tomegben arab ferfiakat, lanyokat, muszlim noket fatyolban, es hat mindenfele naciot: kipasat es olyat, aki szinte meztelen, feheret, feketet, napkeletrol, napnyugatrol, es eszakrol meg delrol; igazi multikulti. En nem tudom, ki hogy van vele, de engem megnyugtat ez a sokszinuseg. Es talan ez az, ami leginkabb bejon nekem ebben az orszagban: innen mar igazan nehez kilogni. Ez persze nem jelenti azt, hogy itthon ereznem magam Izraelben, es ha szepen akarok fogalmazni, akkor ugy mondanam, hogy kb. annyire erzem itt magam itthon, amennyire Magyarorszagon. Nota bene, a pozitivumok kozott emlitendo tovabba az is, hogy vegre ismet maganember lehetek, ami pl. szinten a kivandorlas mellett szolo eleg eros erv volt anno. Es persze van meg egy-ket dolog, amiben remenyeim szerint elonyomre valtoztam, de ennyi is eleg is lesz mostanra.

2 megjegyzés:

Peti írta...

Én minden évben úgy szervezem, hogy a szirénazúgáskor az utcán legyek, egyszer el is bőgtem magam, olyan mélyen hatott rám az eset, úgy tűnt, hogy az éppen velem szemben megállóval vészeltem át a haláltábort, összefortunk, ismertük egymást, aztán -mint az álomban- hirtelen minden szétpukkadt, a pali nekem jött, meg is szóltam, nem néz a lába elé...?

Peti írta...

Ja még annyit, hogy aki nem érzi magát otthon Izraelben, az sehol a világon nem fogja magát otthon érezni, az egyszerűen nem életre-való. Hogy miért? Túl bonyolult a kérdés...
Vili, sok sikert a beilleszkedésben!!