Egy éves "kopaszként"

Pakolászás közben egy cetlire bukkantam; íme: Hallom mint csapódnak a rakéták a városba s a gépuskák dala is megszokott a fülnek. Magam vagyok, sakkozgatom. A katonai rádió meg-meg zavarja a majd' tökéletes csendet amiben csak a páncéljárművek távoli zúgását hallom. A század riadókészültségben végzi a mindennapi munkát. Ha nem bírnának a fiúk az arabokkal csak akkor kellene bemennünk Schembe. Mindenki szivesen menne nagyon, mert senki sem gondol bele az ott lappangó veszélyre. A szülők otthon persze telve vannak aggodalommal s félelemmel, annak ellenére, hogy talán rajtam kívül minden katona hazudik a szüleinek s nem mondja meg, hogy hol van s mit csinál. Minden esetre remélem apuék nem aggodalmaskodnak, hiszen van kire bízzanak engem s Tibit is. Ha nem történik valami komolyabb holnap reggelig akkor hazaengednek; szerdáig. Tomival tervezzük, hogy elmegyünk a Kineretre horgászni s megnézni Éva lakását. Egyébként ő Askelonba költözik hamarosan. 2002.03.03. hajnal 3:04

Ez a Chomat Magen akcio elötti napok egyike volt. Persze nem volt szükség a mi beavatkozásunkra, tehát másnapra hazaengedtek. Itt még a század tele motivációval épp' a kiképzés után amiben most Benjámin van. Aztán jöttek más napok is.

Hah, azok a katona évek! :) Nem vágyom vissza, de szépek voltak. *