Kedves Szüleim!
Azt mondják, hogy a dolgok bármely létfeltétele vagy szükséges, vagy elégséges, vagy mindkettő. Egy biztos: az én életemnek legalábbis szükséges előfeltétele volt a ti ritkaságszámba menő hitetek, amely nélkül tehát - a család döntő többségével együtt - mégcsak elgondolható sem lennék. De nem csupán az élet közvetítői voltatok számomra: ha van bennem valami, ami jónak mondható, akkor az is olyan értékeknek köszönhető, melyeknek számomra ti voltatok első csatornái, s olyan példáknak, melyeket először rajtatok szemlélhettem. Most, hogy a korrepetálás révén több bejárásom vagyon mások otthonába, s látom amit láthatok, szerettem volna ismét kifejezni (ha mégoly bénán és tétován is) hálámat felétek is.
2006-05-07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Vilikém, minden szó aranyba vésve, egyetértek veled, jól és szépen fogalmaztál, bár tudom, hogy nem mindenki, különösen a megszólítottak nem fognak veled egyetérteni, legalábbis a mondanivaló ilyen formába öntésével, a használt szavak stílusával, de különösen a "mögöttes szellemiséggel". A tapasztalat mondatja ezt velem. Lehet, hogy tévedek, haleváj.
Kisfiam! Jól esik a megemlékezésed, még akkor is, ha teljes tudatában vagyok annak, hogy semmit sem tehettünk, és ma sem tehetünk Érted, Értetek, az Úr Jézus nélkül, Viszont igyekeztünk megtenni mindent, és ezután is igyekezni fogunk, amit ránk bízott Veletek kapcsolatosan. Örülök annak, hogy ha voltak, és vannak is hiányosságaim, mégis Annak a kezében tudhatom magamat, de Titeket is, Akié minden hatalom mennyen és földön. Ez pedig elég arra, hogy olyanná formálja az életemet, de a Tiéteket is, amire elhívásunk van. Ez a hit, ez a remény segít átmenni a nehézségeken
Látom anyukám, hogy "anyukád"-ra változtattad a nevedet, de mi lesz, ha apu ír valamit be, és arra kell reflektálnod...?
Megjegyzés küldése